Vezérlések, nyomástartó rendszerek

A szivattyúnk kiválasztása után (SZIVATTYÚ VÁLASZTÁS CIKK) fontos meghatároznunk a vezérlés módját. Sok lehetőségünk van a vezérlés kialakítására, de ezt elsődlegesen a felhasználási igény határozza meg. Fontos, hogy a forgalomban lévő szivattyúk többsége külső vezérlőegység nélkül addig működik, amíg az elektromos hálózathoz csatlakoztatva van. 
    A legegyszerűbb rendszereknél végezhetünk manuális indítást és leállítást. Ezt a módot általában kerti öntözéseknél szokták alkalmazni, mikor felügyelet mellett végezzük az öntözést vagy bármilyen vízkijuttatást, amíg szükségünk van a vízre “bedugjuk a konnektorba”, miután végeztünk pedig kihúzzuk. Fontos, hogy ebben az esetben véletlen se szüntessük meg a vízkijuttatást (ne zárjuk el a csapot vagy tömlő végét) amíg a motor üzemel, mert a szivattyú károsodásához vezethet az átfolyás nélküli üzemeltetés (TIPIKUS MEGHIBÁSODÁSOK CIKK).

    A következő vezérlési móddal már nyomástartó rendszert hozunk létre, tehát a készülék folyamatosan csatlakoztatva lehet az elektromos hálózathoz és maga a vezérlő egység fogja felismerni hogy mikor nyissa vagy zárja a motor áramkörét.
    A legrégebbi és leghagyományosabb nyomástartó rendszer az úgynevezett hidrofor- vagy vízellátó rendszer, ahol a vezérlést egy nyomáskapcsoló (NYOMÁSKAPCSOLÓK LINK) végzi. Ahogy zárjuk a rendszert a szivattyúnk elkezdi megnövelni a nyomást a rendszerben, amit a nyomáskapcsoló érzékel és ha eléri a beállított nyomást a rendszernyomás, nyitja az áramkört, tehát leállítja a szivattyút. Egy újbóli csapnyitás során érzékeli a nyomásesést és a beállított értéknél zárja az áramkört, tehát elindítja a szivattyút. FONTOS, hogy a nyomáskapcsolós vezérlések mellé elengedhetetlen a hidrofor tartály beépítése a rendszer nyomó oldalába, hiszen csak abban az esetben tudunk jól beállított értékekkel dolgozni, ha megfelelő pufferált terünk van!
 A tartály ebben az esetben kiküszöböli a sűrű ki-/bekapcsolást és nyomás alatt tárolt vízkészletével elősegíti a rendszer vízellátását. A tartályok többsége már gumimembránnal van ellátva és előtöltő nyomás segíti a pufferálást. Ezt az előtöltő nyomást viszont rendszeresen ellenőriznünk kell (KARBANTARTÁS CIKK). Ezzel a vezérlési móddal megoldható kisebb és nagyobb rendszerek vízellátása vagy öntözés automatizálása is.

    Az áramláskapcsolóval történő vezérlés egy egyszerűbb és karbantartási igény szempontjából igénytelenebb rendszer, viszont fontos tudni, hogy nem minden esetben váltja ki a hidroforos/tartályos rendszert. Az áramláskapcsoló a rendszer elzárásakor érzékeli a az áramlás megszűnését és miután az egész rendszerben kiegyenlítődött a nyomás, leállítja a készülékünket. Bekapcsolást viszont nyomás alapján végzik. Ezek a bekapcsolási nyomások többnyire gyárilag beállított fix értékek (1,5 vagy 2,2 bar), viszont van olyan készülék is a kínálatunkban amelynél ez a bekapcsolási nyomás állítható.
Fontos tudnunk, hogy ezekben a készülékekben az áramkör zárását/nyitását egy mikrokapcsoló végzi, melynek van egy kapcsolási száma, amely elérése után meghibásodhat és nem fogja be- vagy kikapcsolni a szivattyúnkat. Ebből kifolyólag általában öntözési célokra ajánljuk ahol viszonylag kevés a kapcsolások száma. Háztartási rendszer ellátását is meg tudja oldani a vezérlés, de számolnunk kell azzal, hogy fent áll a veszélye az idő előtti meghibásodásnak a sűrű kapcsolás miatt illetve a tágulási tartály hiányában a rendszert folyamatos vízütés fogja érni a szivattyú leállításakor, amely jelenség akár a kút, a szivattyú vagy a rendszerünk meghibásodásához vezethet. Általában rendelkeznek szárazon futás elleni védelemmel is.  

    Az előző esetekben csak az áramkör nyitását és zárását végeztük, a szivattyú teljesítményét az határozta meg, hogy mennyire illeszkedik a szivattyúnk teljesítménye a rendszerigényünkhöz. Például ha kevés vizet szeretnék kivenni a rendszerből és a szivattyúnk ezt a teljesítményt magasabb munkaponton tudja elvégezni, akkor az energia egy része kárba vész, mivel nem használjuk ki a rendszer oldalon. Ennek a problémának a kiküszöbölésére alkalmas a frekvenciaváltós vezérlés, mellyel nem csak egyszerűen áramkört nyitunk vagy zárunk, hanem ezen felül a kimeneti frekvenciát is szabályozzunk, ez által a motorunk fordulatszáma is változtatható. Többnyire ezeket a rendszereket nyomás alapján vezéreljük. A frekvenciaváltó érzékeli a rendszernyomást és mindig arra törekszik, hogy azon a fordulatszámon üzemeltesse a szivattyúnkat, hogy az a lehető legkisebb energia befektetéssel ki tudja szolgálni a rendszerünket a legminimálisabb nyomásingadozás mellett. Ezzel energiát spórolhatunk. Nagyon hasznos és pontosan beállítható rendszert tudunk építeni, hátránya viszont, hogy még elég drága a technológia.

    A nyomáskapcsolós rendszerek hátránya, hogy nehéz úgy beállítani a be- és kikapcsolási nyomásértékeket és a tartályunk előtöltő nyomását, hogy ezek és a szivattyúnk munkapontjai összhangban legyenek a rendszer igényeivel. Ilyenkor fordul elő, hogy egy adott csapállásnál is ki-be kapcsolgat a szivattyúnk. Leggyakoribb példa erre a tusolás: megnyitjuk a csapot, beállítjuk a hőmérsékletet, viszont a ki-be kapcsolgatás miatt a rendszerünk nyomása túl nagy tartományban mozog. Amíg működik a szivattyúnk nagyobb a nyomás, ezzel az áramlási sebességünk is, leálláskor viszont csökken a nyomás és az áramlási sebesség, így a vízhőmérsékletünk is állandóan változni fog. Elég türelemmel és szakértelemmel be lehet állítani úgy a nyomásértékeket, hogy a ki-be kapcsolások ritkuljanak, vagy a hidrofor tartály méretének növelésével is lehet ezt csökkenteni, de van olyan eset, amikor ez nem megoldható. Ennek a hibának a kiküszöbölésére állítunk össze olyan rendszereket ahol a hagyományos hidrofor rendszerek és az áramláskapcsolós rendszerek előnyei vannak párosítva. Ebben az esetben egy olyan áramláskapcsolót építünk fel, melynek a bekapcsolási nyomása állítható, illetve egy elég nagy puffertartályt, hogy a ki és bekapcsolások számát a lehető legalacsonyabban tartsuk. Így kisebb vízelvételeknél (kézmosás, pohár víz kiengedése) nem fog egyből elindulni a szivattyúnk, hiszen képes a hidrofortartályban tárolt vízkészletből kiszolgálni a rendszert, viszont amikor leesik a nyomás a beállított értékre a szivattyúnk elindul és amíg teljesen meg nem szűnik az áramlás, folyamatosan működtetni fogja azt. Így elérhetjük, hogy hosszabb vízkivételek esetén (például tusolás) a vízkivétel teljes időtartama alatt folyamatos működést biztosítsunk, így szinte állandó nyomást érhetünk el a rendszerünkben.